​

10 éves voltam amikor a “retro filmes” kis fényképezőgépet átvettem szüleim kezéből. Megismerkedtem a kis kütyüvel és azóta nehezen rakom le a kezemből..(persze ahogy változtak az évek és én is, úgy változott a “fotógép” is. 14 évesen az első “fizetésemből” egy kompakt fényképezőgép vettem.  Több fotópályázatra is sikeresen pályáztam. Egyre jobban éreztem, fejlődni kell. 

​

Visszakanyarodva, középiskola után ahol már eleve média szakon tanultam, tovább tanultam Újságírói OKJ-s képzésen. Itt nem csak újságírást tanultam; reklámot, fotózást, filmezést...  Szakmai gyakorlaton egy helyi tévénél voltam és rádióban. Itt együtt dolgoztam az RTL klub munkatársaival is, az operatőrtől is sokat tanultam fotózás és filmezés terén.  Az iskolában iskola tévét készítettem.

​

Tanulmányaim után egy nagy rendezvényszervező csapatba is bekerültem; rendezvényekre/fesztiválokra jártam fotózni. Volt, hogy hírességekkel készítettem interjúkat. Imádtam ezt, VIP-s voltam, mindenhova mehettem. Sok embert megismertem ezekben a körökben. Így történt az is, hogy klippet is készítettem egy győri énekesnek. 

​

Aztán eljött 2020.... A kisfiammal voltam itthon szülési szabadságon, amikor megjelent ez a vírus... Volt időm gondolkodni, mit kezdjek ezzel a helyzettel, hogyan tovább az élet? Ekkor döbbentem rá, nekem azt kell tennem, ami boldoggá tesz engem és másokat is! 

​​

Köszönöm, ha eddig eljutottál, most már egy kicsit megismertél engem!